A helyi Fidesz a Göncz Árpád utca elnevezéséről és a Budaörs Fejlődéséért Egyesület válasza

(Budaörs, 2015. november 7. – Budaörsi Infó) Budaörs Város Önkormányzat képviselő-testülete 2015. november 4-én tartott ülésén elvi döntést hozott arról, hogy a Városháza melletti, a Bibó térre vezető utcát Göncz Árpád néhai köztársasági elnökről nevezik el – tudattuk olvasóinkkal aznap. A döntést Wittinghoff Tamás polgármester kezdeményezésére a Budaörs Fejlődéséért Egyesület 10 önkormányzati képviselőjének támogatásával hozták meg. A testület 3 Fidesz-KDNP-s képviselője tartózkodott, egy jobbikos képviselő pedig ellene szavazott.

A hírt az országos média átvette és Budaörs bekerült az ország vezető híreibe.

Az óriási érdeklődés miatt, nagyon nagy számban születtek hozzászólások, vélemények arról, hogy elsőként az országban Budaörsön utcát neveznek el Göncz Árpádról.

A testületi döntés megszületése és az azt követő nyilatkozatok kapcsán a helyi Fidesz szervezet sajtóközleményt juttatott el lapunkhoz, amelyben többek között az előzetes egyeztetést hiányolják.

A Budaörs Fejlődéséért Egyesület képviselőcsoportja közleményben válaszolt a Fidesznek.

Mindkét közleményt alább olvashatják el!

A budaörsi Fidesz szervezet közleménye

„Megdöbbentő hazugsággal próbálta Wittinghoff Tamás kimagyarázni a Bors Online hírportálnak, miért nem egyeztetett az ellenzékkel és a budaörsiekkel a Göncz Árpádról elnevezendő utca ügyében.  Wittinghoff állítása szerint voltak egyeztetések, csak “a három Fideszes képviselő nem élt vele. Némák maradtak az előkészítő bizottsági ülésen” – állította a polgármester nyilatkozatában. A bökkenő az, hogy ilyen bizottsági ülés nem létezett.

A Budaörs Fejlődéséért Egyesület képviselőcsoportjának reagálása a helyi Fidesz által a Göncz Árpád utcáról szóló döntés kapcsán kiadott közleményre

„Jól eső érzés azt olvasni, hogy a Fidesz helyi csoportja szerint is helyes lenne Göncz Árpádról közterületet elnevezni Budaörsön, s ebben készek lettek volna akár közös előterjesztés benyújtására is. Nagy kár azonban, hogy amikor ezt a demokratikus működés fórumain alkalmuk lett volna elmondani, mély hallgatásukból, majd a testületi ülésen a szavazataikból ennek éppenséggel az ellenkezője derült ki.

Ehhez képest – bár nehéz ezt  leírnunk – még a Jobbik álláspontja is „tisztességesebb” volt, s bár az ülésen Göncz Árpáddal kapcsolatban elhangzott véleményük  minden részletét elítéljük, képviselőjük legalább nyíltan vállalta nemleges szavazatát.

A Fidesz közleményének stílusát elemezni nem érdemes, az már a heti rendszerességgel megszokott színvonalú és önmagát minősíti. Az, ahogyan folyamatosan alaptalan és nemtelen módon támadják a polgármestert, vagy épp korábbi tagtársukat, aki szintén a városért dolgozik, s nem volt hajlandó pártutasítások mentén a helyi Fidesz-csoport pártérdekekeit kiszolgálni, önmagáért beszél.

Ami a tényeket illeti: Göncz Árpád, akit a kádári diktatúra Bibó Istvánnal a Bibó-perben életfogytiglani börtönre ítélt, s aki a harmadik köztársaság máig legnépszerűbb köztársasági elnöke volt, elhunyt. Személye összeköti az ’56-os forradalom emlékét az abból is következő rendszerváltással. Róla közterületet elnevezni magától értetődő erkölcsi kötelesség.

Az erre vonatkozó ELVI(!) előterjesztést természetes, hogy a város polgármesterének illik a képviselő-testület elé terjeszteni. Ebben képviselőcsoportunk maradéktalanul támogatta őt.

Az előterjesztések bizottsági megtárgyalása, a bizottságok elnökén múlik, a bizottságot ugyanis ő hívja össze, a napirendjére is ő tesz javaslatot. Nem igaz az az állítás, miszerint a Göncz Árpád utcára vonatkozó előterjesztés után ne lett volna rendes bizottsági ülés. Az ügyrendi bizottság három nappal később ülésezett. Ennek elnöke a Fidesz-frakció tagja. Ha a legkisebb mértékben is érdekelte volna a kérdés, a bizottság nyugodtan megtárgyalhatta volna az előterjesztést. Miként a rendkívüli Településfejlesztési és Vagyongazdálkodási (TFVB) és a Pénzügyi Bizottság ülésén (az utóbbit kifejezetten a Fidesz-frakció kérésére hívta össze a bizottság elnöke) is ejthettek volna erről szót.

De tovább megyünk: ha bármi aggályuk lett volna a napirend tárgyalásával kapcsolatban, azt a testületi ülésen is jelezhették volna. Nyilván nem tették, mert akkor nevetségessé vált volna a saját gyakorlatuk, amely szerint folyamatosan az ülés előtt néhány órával nyújtják be megalapozatlan előterjesztéseik tömegét, ezzel a testület munkáját ellehetetlenítve, és felesleges ügyrendi vitákkal akadályozva azt.

Összefoglalva: bár ez a vita méltatlan Göncz Árpád emlékéhez, számunkra csupán annyi a lényeges belőle, hogy a már nem elvi, hanem a részleteket is kibontó előterjesztést magunk fogjuk valamennyi bizottság elé terjeszteni, hogy utólag senki ne tehessen a Fidesz-közleményben leírottakhoz hasonló megtévesztő kijelentéseket.

Budaörs Fejlődéséért Egyesület”

Wittinghoff Tamás előterjesztése a képviselő-testület 2015. november 4-ei ülésére „Elvi döntés közterület elnevezéséről” tárgyában

„Tisztelt Képviselő-testület!Október 6-án, családja körében, békében elment Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság első, és mindmáig legszeretettebb köztársasági elnöke.

Sokan keresték népszerűségének az okát.

A kulcs természetesen a hitelesség. És persze a szerénység, a kedvesség. Az igazi plebejus attitűd. Göncz Árpád úgy élte végig a XX. századi magyar történelem borzalmait, hogy egyetlen időszakban sem kellett utólag szégyenkeznie, sem önmaga, sem mások előtt. Miként sokan minden diktatúra kiszolgálói lettek, ő valamennyivel szembefordult.

Vallásos, keresztény családba született. Fiatalon tagja volt a cserkészmozgalomnak. Jogot tanult, s 1944-ben szerezte meg diplomáját.

A Horthy korszak végén már éles kritikusa volt a rendszernek, majd a háború befejezéséhez közeledve aktív, fegyveres ellenálló lett, szembeszállt a nyilasokkal és zsidókat mentett.

A háborút követően ott találjuk a politika sűrűjében, a Független Kisgazdapárt ifjúsági szervezetének elnöke lett. Emiatt 1948-ban néhány hétre le is tartóztatják. Megjárta a hírhedt Andrássy út 60-at is, az ÁHV központját, ahol napokig gyötörték. A Kisgazdapárt feloszlatása után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott.

Bár jogi diplomája volt és agráregyetemre is járt, az 50-es években csak fizikai munkás lehetett. Ő maga így vallott erről az időszakról: „Még nem töltöttem be a harmincat, de már voltam jogász, banktisztviselő, újságíró, ellenálló, pártfunkcionárius és vasmunkás.”

Göncz 1953-tól politikailag újra aktivizálta magát.

„A mikor meghallgattam a rádióban Nagy Imre beszédét – írja egy visszaemlékezésében, „…egymásra néztünk a feleségemmel, és azt mondtuk, itt most valami új világ kezdődik, mert valaki évek óta először magyarul beszél, és igazat mond.”

A felkelés napjaiban részt vesz a Parasztszövetség megszervezésében.

Az ellenállást november 4-e, a forradalom leverése után is folytatta. Bibó Istvánnal összefogva, több követségre is olyan dokumentumokat juttatnak el, amelyek a helyzet demokratikus megoldására tesznek javaslatot.

Ezért a tevékenységéért ítélték életfogytiglani börtönre.

„Amikor bementem a börtönbe, a legkisebb gyerekem egyéves volt, a szabadulásomkor hét, a legnagyobb már tizenhat.”- írta visszaemlékezéseiben Göncz Árpád. Mit lehet ehhez hozzátenni? És mégsem tört meg. Egyetlen pillanatra sem.

Az általános amnesztia, az 1963-as szabadulása után barátai segítségével műszaki szakfordítóként helyezkedett el. Aztán jött a szépirodalom, először csak a fordítások, persze az sem akármilyen színvonalon. Kevesen tudják, hogy a sok modern amerikai regény mellett a Gyűrűk urának nagy részét is ő fordította, miután a munkát megkezdő Réz Ádám megbetegedett.

A Kádár-rendszer vége felé ismét visszatér az aktív politizáláshoz. A demokratikus ellenzék egyik emblematikus személyisége lesz. Jelentős szerepe van Nagy Imre újratemetésének megszervezésében is.

A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd alelnöke. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának elnöke. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke volt.

Nem véletlen hát, hogy az első szabad választásokat követően a parlament két meghatározó oldala, az MDF és az SZDSZ is benne találta meg a megfelelő embert a köztársasági elnöki szerepre.

„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen.” – fogalmazta meg hitvallását a beiktatása után. És nagyon gyorsan kiderült, hogy ez nem csak egy frázis volt a részéről. Göncz Árpád minden percben és minden helyzetben ennek szellemében élt és viselkedett. Ezért tarthatta őt az ország döntő többsége a saját köztársasági elnökének.

Budaörs magáénak érzi Göncz Árpád szellemiségét, jó szívvel őrzi meg emlékét. Ez a város, ahol a gondolat és a szó huszonöt éve szabad, hitelesen ajánlhatja fel egy szerény közterületét neki, azt a kis utcát, amely a Szabadság útról nyílik, és a Bibó István térrel szomszédos. Ha tudna róla, ugyan erősen szabadkozna, de mivel látná, hogy milyen szeretettel fogadjuk és beköltözésével senkit nem zavar, úgy hisszük, hogy szívesen telepedne le barátja és harcostársa mellé, aki mellett halálában is nyugodni vágyott.

Kérem a Képviselő-testületet, hozzunk elvi döntést arról, hogy a család hozzájárulása esetén Göncz Árpádról kívánjuk elnevezni a Városháza keleti oldala mellett húzódó, a Szabadság útról nyíló, jelenleg elnevezéssel nem bíró utcát, amely azzal a kis térrel párhuzamosan szomszédos, amelynek Bibó Istvánról történő elnevezéséről testületünk a 259/2011. (VI.22.) ÖKT számú határozattal elviekben már döntött, és a tér a természetben kialakításra is került.

A közterület javasolt elnevezése összhangban áll a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) rendelkezéseivel, az a Mötv. 42.§ (8) bekezdése alapján át nem ruházható képviselő-testületi hatáskör. A Mötv. 51.§ (5) bekezdés alapján a részletes szabályokat önkormányzati rendelet – esetünkben Budaörs Város Képviselő-testületének a közterületek elnevezéséről valamint azok jelöléséről szóló, többször módosított 68/2004. (XII.01.) önkormányzati rendelete – tartalmazza, melynek szintén megfelel. …”

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment