Tudomány világfóruma – A tudomány iránti bizalomról tartottak plenáris ülést

A tudomány iránti bizalom fontosságáról és alapjairól tartottak plenáris ülést csütörtökön Budapesten, a Tudomány világfórumának első hivatalos napján.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében tartott előadásában Snezana Krstic független szakértő és tanácsadó, a Marie Curie Öregdiák Egyesület elnöke a tudományos közösségnek a globális kihívások felismerésére és megfelelő kezelésére való képességét, valamint a kutatási rendszerek és módszerek alkalmasságába vetett hitet nevezte meg a tudomány iránti bizalom alapjaiként.

Mint hangsúlyozta, a tudomány képviselőinek alapvető feladata annak biztosítása, hogy a világ különböző tájain tevékenykedő fiatal kutatók megkapják a lehetőséget arra, hogy karrierjüket az integritás és a felelősségvállalás jegyében alakítsák.

Emilio Lora-Tamayo, a spanyol nemzeti kutatóintézet (CSIC) elnöke, a Science Europe alelnöke leszögezte, a kutatási integritás azért alapvető fontosságú, mert védelmet biztosít a tudomány alapjainak, fenntartja a nagyközönség bizalmát, megvédi a kutatók hírnevét, segíti a gazdasági fejlődést és megakadályozza az erőforrások elfecsérlését.

Geoffrey Boulton, a brit Royal Society tagja a tudományos adatok felfedezhetőségét, hozzáférhetőségét, érthetőségét, értékelhetőségét és újra-felhasználhatóságát nevezte meg a tudományos forradalom és előrehaladás alapjaként.

Huanming Yang, a Pekingi Genom Intézet elnöke előadásában hangsúlyozta, a tudományba vetett hit a jövőbe, a fiatal nemzedékekbe vetett hitet jelenti.

A társadalommal való kommunikáció fontosságáról tartottak plenáris ülést

A tudomány és a társadalom közötti kommunikáció fontosságáról tartottak plenáris ülést a Tudomány világfórumán (World Science Forum, WSF) csütörtökön.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében megrendezett fórum felszólalói hangsúlyozták: a tudománynak, a tudósoknak aktívan keresniük kell a társadalommal való kommunikáció lehetőségét, meg kell találniuk a módját annak, hogy izgalmas példákkal illusztrálva, közérthetően meg tudják fogalmazni kutatásuk tárgyát és eredményeit.

Az előadók abban is egyetértettek, hogy a tudomány és a társadalom közötti kommunikációban kulcsszerepe van a tanároknak, valamint a kutatók és az iskolák közötti hosszú távú kapcsolatoknak.

Günter M. Ziegler matematikus, a berlini Freie Universität professzora szerint a legtöbben úgy érzik, hogy értenek az orvostudományhoz, az orvosláshoz. “Ez talán még rosszabb helyzet, mint a matematikánál, amelyről az emberek többsége úgy véli, úgysem érti” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezek a különböző hozzáállások nyilván más-más stratégiát követelnek meg a kommunikáció terén is.

A német professzor szerint a társadalommal való kommunikációban nem védeni kell a tudományt, “ha véded magad, már vesztes pozícióban vagy”. Ehelyett érdekes, izgalmas példákkal, képekkel, sztorikkal kell felkelteni a laikusok, a fiatalok érdeklődését – mutatott rá.

Kifejtette azt is, hogy szerinte nem kell minden tudósnak részt vennie a társadalommal való kommunikációban, csak azoknak, akik úgy érzik, jók ebben. Továbbá nem lehet mindent elmagyarázni úgy, ahogy van, a maga bonyolultságában: illusztrálni azonban mindent lehet egy kis kreativitással – tette hozzá.

Julia Higgins, a Royal Society egykori alelnöke elsősorban a tanárok kiemelkedő szerepéről beszélt. Úgy vélte, a tanároknak folyamatosan tovább kell képezniük magukat, hogy lépést tartsanak tudományterületük új eredményeivel, emellett az is hasznos és ösztönző lehet számukra, ha hálózatba tömörülnek.

Fontosnak tartotta azt is, hogy a gyerekek valódi kutatókkal is találkozzanak, szerinte különösen alkalmasak erre a fiatal kutatók, akik nagyon jól szót értenek a diákokkal. Kívánatosnak tartotta, hogy az iskolák és a kutatók között hosszú távú kapcsolatok épüljenek ki.

Julia Higgins rámutatott arra is, hogy a demokrácia működéséhez is elengedhetetlen az állampolgárok valamilyen szintű tudományos tájékozottsága. A főként az Egyesült Királyságra fókuszáló előadásában megjegyezte: az országban jelenleg csak a diákok 13 százaléka tanul matematikát 16 éves kora után, ami nagyon kevés.

Rana Dadzsani, a Hasemita Egyetem tanára, a Yale Őssejt Központ (Yale Stem Cell Center) és a Cambridge-i Egyetem vendégprofesszora szerint a tudósoknak el kell hagyniuk az elefántcsonttornyot, akár tudományterületükről is ki kell lépniük, és ki kell menniük az emberek közé.

A jordániai kutató több előremutató projektet is említett előadásában, köztük egyben a diákok kimennek a környező közösségbe és tanítanak, ahol szükség van rá. Egy másikban arra bátorítják a résztvevőket, hogy tudományos koncepciókat művészeti eszközökkel fejezzenek ki – méghozzá újrahasznosított anyagokból.     Rana Dadzsani kitért a nők tudományban játszott szerepére is. Fontosnak tartotta a nők magas arányú képviseletét a tudományos életben, véleménye szerint azonban alapvetően az a lényeg, hogy a nők szabadon dönthessenek arról, mit akarnak az életben, legyen az tudomány vagy más.

facebook:

0 Komment