Szabadtéri játékok: felnőtt játszótér Budaörsön

(Budaörs, 2015. október 3. – Budaörsi Infó) Reneszánszát éli a szabadidősport Budaörsön, ennyi ‚futóbolondot’, kerékpárost, sportegyesület még nem hordott hátán a város. Ehhez csatlakoznak lassan a kutyafuttatók is, tehát az egész háznépnek lehetősége lesz az egyetlen kellemes fáradtság okozóra, a sportra. Hogy ezt a spontán mozgalmat csupán követi a városvezetés, vagy szándékosan keresi az alkalmat a kiszolgálására, az elkövetkező időszakok beruházásaiban fogjuk megtapasztalni.

Egy ilyen beruházás történt a Herman Ottó Általános Iskola sportpályáján cirka pár hete, mindenfajta hírverés és rongyrázás mellőzésével, az ún. Budaörsi Herman Fitnesz Park nevet kapott felnőtt játszótér esetében. Hogy miért felnőtt és nem gyermekjátszótér? Itt a csúszdák, mászókák és hinták helyett a kondicionáló termekből ismerhető funkcionális izomerősítő gépek kerültek telepítésre, amelyek a komolyabb masinériákkal összehasonlítva nem rendelkeznek bonyolult szerkezettel, és főleg állítható súlyfüggelékkel, tehát használója a saját súlyát tudja csak mozgatni, mint terhelés. Aki aktív vagy egykori sportoló, netán életében már eltöltött pár szezont a konditermek nyirkos magányában – netán a házi válfaját mívelte, a szoba-buildinget –, az tudja, hogy az önsúllyal végzett izomgyakorlatok a szórakozás egyik formája, tehát játék, ahogy libikókázni is az, vagyis a játszótér elnevezés igencsak találó.

A rendszeres testmozgásra négy okból kifolyólag veszi rá magát valaki: egészséges fizikai állapot fenntartásáért, tehát az orvossal való találkozás minél későbbre halasztásáért; esztétikai okokból, vagyis a külső testiség megjelenítésének minél vonzóbbá tételéért; illetve magáért az aktivitás szeretetéért, amely szenvedéllyé válva versenyszintre kovácsolható. Bármelyik eltúlzása hatásában visszatetsző, káros (pld. az élsport egyáltalán nem egészséges), a túlzott fizikummal való foglalkozás kiéhezteti az értelmet, látványos szellemi tespedtséget okoz, ha nem egészíti ki az intellektuális gimnasztika is. Hiszen közismert, hogy e kettő együtt okozza a teljes élet keretét.

A szabadidő-sportolók (a munkaidőn kívüli mozgolódók) túlnyomó többsége az esztétika oldaláról közelítik meg az izomláz-szerzés különböző módozatait, ami az összhatásra való tekintettel nem csak, hogy méltányos, hanem dicséretes dolog is, ugyanis a szépséggel együtt az egészség is fokozódik. De a kiválasztott sporthoz nem elég az öltözéket beszerezni, még fontosabb megismerni a fiziológia rá vonatkozó részeit, vagyis tudásra is szert tennie arról az eseményfolyamatról, amit végezni fog. Ahogy külföldi utazás előtt sem csupán a bőröndbe érdemes pakolni, hanem fejbe is, vagyis előismereteket szerezni, tájékozódni a meglátogatandó helyszínről. Ezt a legtöbben sajnos nem teszik meg, ami elakadt fejlődést, szerzett és kinevelt sérüléseket hoz magával, ebből adódik, hogy nagy a fluktuáció, az emberanyag cserélődés a tömegsportoknál.

Kevesen tartják meg halálukig az aktív életmódot, mivel az emberhez csatolt láthatatlan munkaszerződés apró betűs részénél (ahol a gyarlóságok vannak felsorolva) szerepel az a bizonyos ‚legkisebb ellenállás felé törekvő vágyakozás’ is, vagyis amint elértük vele a célunkat, abba is hagyjuk az adott foglalkozást. Ha már lefogytam, ugyan minek verejtékezzem össze magam, ha már nincs szükségem rá? Vagy éppen a fordítottja: ha nem fogyok vagy izmosodom tőle, minek is csinálom? Ez és hasonló gondolkozások vezetnek oda, hogy a szabadtéri fitneszparkokat sáskahadként rohanják le a külsőleg változni kívánó emberek, és sok meddő küszködés után abba is hagyják, mert a belefektetett munka egyáltalán nem köszön vissza a látványban, maradnak a szórakozni vágyó, játszó egyének és a mindenkori kíváncsiak, ill. a Herman Ottó Általános Iskola esetében a szünetben a bóklászó csemeték.

Maradjunk a kondicionálás vonulatán, ha már havibérlet nélküli, szabadtéri kondi gépekről van szó! Az izmosodáshoz az önsúly kevés, az csupán fogyaszt (mint bármilyen rendszeres mozgás) vagyis leánykori nevén: szálkásít. Kétes értékű az eredmény akkor, ha nem szabályosan érjük el (a megelőző bemelegítés és a levezető nyújtás teljes hiánya), mert ezek kihagyása inkább többet árt, mint az elvégzett munka haszna. Mint rendszeres sportpálya használó, a magam – és akár más – kezén meg tudom számolni, hányszor láttam a Herman parkjánál tudatos használót, aki megfelelően felkészült a tevékenységre, szinte mindenki rögtön a közepébe csap a dolognak. Az életben mindenhol megtalálható aranyszabály: bekezdés, tárgyalás, befejezés. Az ételt sem közelítjük meg előkészület (terítés, kézmosás) nélkül és nem hagyjuk mosatlanul a tányért utána. A kedvesre sem vetődünk patakparti pettingparti nélkül, ugyanis a ‚hidegindítás’ mellőzi az erotikát. Ugyanez igaz a sportszerű testmozgásra is: bemelegítés (izmok vérrel telítése, ízületek ‚beolajozása’, pszichikai ráhangolódás) és nyújtás (izmok ernyesztése, a felgyülemlett tejsav, mint izomlázat okozó anyag ‚kimosása’ az izomból a véráram segítségével) nélkül a munkafolyamatban nehezebben adható le a várt teljesítmény, kevésbé kerülhetőek el a spontán sérülések.

Ha acélos és látványos izmokat akarunk, akkor minél nagyobb súly mozgatására kell kinevelnünk az izomrostokat a fokozatos súlynöveléssel, mert csak a minél nagyobb ellenállás leküzdése fejleszti az izom vastagodását. Az önsúlynak két hátránya van: muszkliépítéshez édeskevés, ezen felül egyszeri és változatlan tömeg. Izmosodni, combosodni pedig használjunk inkább szabad súlyokat és látogassunk el valamelyik budaörsi konditerembe a sok közül, mert a testet leginkább ott a leghatékonyabb gyötörni, főleg azért, mert ott szakemberek dolgoznak, akik szívesen segítenek.

A szabadtéri kondi gépek csupán a szálkásító fitnesz vonulatot képviselik, tehát érdemes úgy is viszonyulni hozzájuk, mielőtt sokan csalódnának bennük. Utolsó, ámde szarkasztikus megjegyzésként sajnálattal vesszük mi futók tudomásul, hogy se alul- se felüljárót nem építettek a futókörön belülre varázsolt fitneszparkhoz, amivel az átjáró forgalmat és a lézengő Kondi Bandikat elvezethették volna a futósávokról.

Vajon milyen sportlétesítménnyel kényezteti el ismét a Budaörsi Önkormányzat az egyre sportosabb szemléletű lakópolgárait? Egy biztos, márpedig az a tény, hogy minden sportnak az alapja az állóképesség, tehát a futás kikerülhetetlen mozgásforma. Ennek ellenére a városban egyetlen futópályát lehet találni, amely már kényelmetlenül zsúfolttá vált…

(Budaörsi Infó/Mendemondász)

facebook:

0 Komment