Évadnyitó Budaörsön – Frigyesi András: Jó és még jobb előadásokat igyekszünk létrehozni (interjú)

(Budaörs, 2015. szeptember 21. – Budaörsi Infó) 2015. szeptember 16-án nyilvános évadnyitó társulati ülést tartott a Budaörsi Latinovits Színház. Az új évad alkalmából Frigyesi András igazgató interjút adott a Budaörsi Infónak.

Frigyesi András igazgató és Berzsenyi Bellaagh Ádám művészeti vezető bemutatta az új társulatot, és az induló évaddal, az új bemutatókkal kapcsolatban tartottak beszámolót.

Az új társulat tagjai: Bohoczki Sára, Bregyán Péter, Ilyés Róbert, Ódor Kristóf, Páder Petra, Spolarics Andrea.

Frigyesi András igazgató az évadnyitó alkalmából interjút adott a Budaörsi Infónak.

Nem volt még Budaörsön színi társulat. Milyen körülmények játszottak közre abban, hogy végül elhatározták rá magukat?

– Hogy társulatban gondolkodom, elfogadott pályázatom része volt. Minőségi társulatot kialakítani sok éves átgondolt és felelős munkával lehet. Ötletszerűség helyett tudatos építkezéssel. Mert elmélyült műhelymunka nélkül szerintem nincs jó színház, legfeljebb alkalmilag, véletlenül, szerencsés csillagállás alatt. A társulati tagokra, azok tehetségére, a hétköznapok hűségére kell építeni, a vendégek „hab a tortán”. Egy előadás sohasem csak a próbákon alakul ki, ott csak napról napra rögződik valami. Ez a „valami” a szerepeknek, szituációknak, relációknak kollegiális-baráti beszélgetésekben-vitákban való boncolgatása során válik nyilvánvalóvá. A társulati színháznak épp ez az előnye és egyben a legfőbb legitimációja. Ha nincs igazi társulat (=hasonló, de legalábbis egymást kiegészítő gondolkodású emberek szövetsége), különösen a tapasztalatlanabb, a fiatalabb kollégák a kisebb ellenállás irányába elmozdulva a „hangosakhoz” csatlakoznak, a felületest, a könnyűt, a könnyelmű utat választják. Illúzió-vesztett, elrontott élet lesz a következménye. Hányan vesztik el önmagukat, mielőtt megtalálták volna?!  A közönségnek pedig lesz ugyan színháza, csak maga sem fogja igazán tudni, mi hiányzik a teljesség érzéséhez… Egyébként a nézőnek az épületen és a darabokon túl elsősorban a színészek jelentik magát a színházat!

Milyen szempontok alapján döntöttek a meghívásokról?

– Olyan színészekben gondolkodtunk, akik már dolgoztak nálunk az elmúlt két évben, és akikkel ez a közös munka valós értéket hozott létre. Több évre előre látjuk műsortervünk gerincét, szempont volt tehát az is, hogy a tervezett produkciók fontosabb szerepeit ki tudjuk osztani rájuk. Így korban, nemben és karakterben is különböző – értékszemléletükben viszont hasonló színművészeket kerestünk és találtunk. Reméljük, a kollégák érezni fogják, saját pályájuk építésében színházunk segíti őket, szakmailag előre tudnak lépni. A társulatépítés és –gondozás komoly szakmai felelősség.

Ilyés Róberttel egy időben jelent meg a budaörsi színpadon Szalay Marianna is, együtt nem kevesebb mint öt produkcióban is játszottak együtt. Hogy-hogy nem tagja az új társulatnak?

– Gondolkodtunk természetesen Mariannában is, de ő más, apróbb munkáival nem tudta volna összeegyeztetni a társulati tagságát, nekünk viszont „egész” emberekre van szükségünk.

A 2014-15-ös évad erősége, a műfaji sokszínűség mennyire fog a következő évadban is jellemző lenni?

– Még fokozottabban. Minél takarékosabb módon minél nagyobb tömegek megszólítása a cél. Nyolc bemutatót tartunk az idén, ebben a kortárs gyerekdarabtól a halhatatlan Andersen meséig, a klasszikus Shakespearetől a fanyar Dürrenmattig, Strindberg kegyetlen kamaradarabjától Kacsóh Pongrác lélekemelő és nagyszabású daljátékáig, vagy a Pinokkiótól Liliomfiig ível a skála. Eddig is törekedtünk a műfajgazdagságra, de rendszerint a 3. évadra érik be annak feltételrendszere, hogy az új vezetés igazán meg tudja mutatni, mit szeretne kínálni a közönségnek.

A meghirdetett öt nagyszínpadi előadásból négy közismert darab, ill. történet (Rómeó és Júlia, Liliomfi, János vitéz, Pinokkió), a végére hagyott ’történelmietlen történelmi komédia’ Dürrenmatt tollából a kivétel (A nagy Romulus). Mennyire játszik szerepet a már bevált előadások felvétele a palettába?

– Aki figyelemmel kísérte eddigi munkánkat, tudja, melyik korábbi produkció melyik mostaninak készítette elő a helyet. A János vitéz és Dürrenmatt, de Shakespeare darabja is nevesítve benne volt korábbi igazgatói dolgozatomban. Egyébként nem létezik „bevált előadás”. „Nincsen álom környezet nélkül, színház sincsen környezet nélkül” (Jan Kott). A színház mindig hic et nunc. Itt: Budaörs, az e városban valamilyen megfontolásból szükségessé vált mű fókuszba állítása. Most: az értékrend centrumába a pénzt beemelt, önzővé és egoistává váló és közben tömegesen elszegényedő társadalom. Ezekre kell reagálnunk. Mégpedig úgy, hogy akár „ismerősként” is üdvözölhető darabokat aktuális megvilágításba helyezünk az eredeti értékek mindenkori megtartása mellett. Természetes derűt sugárzó, hitet adó, generációkat egymással összekötő színházat igyekszünk megfogalmazni.

Az új társulat két színésze is játszott már Liliomfi és Rómeó és Júlia darabban (Spolarics Andrea és Bregyán Péter), tapasztalatuk okán bizonyára a Latinovits Színház eme játékaiban is szerepelni fognak. Így lesz?

– Igen. De nem korábbi szerepeiket fogják játszani.

A színház történelméből szándékoznak majd egyszer a forrás kútjából meríteni? Gondolkoztak-e már azon, hogy legyen antik dráma Budaörsön? Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Menandrosz, Plautus van olyan nagy név a teátrum világában, mint Shakespeare vagy Brecht.

– Személyes meggyőződésem, hogy sok évad minőségi tervét alapozhatja meg Arthur Miller gondolata: a színpadon „az erkölcsi világot olyan valósággá és nyilvánvalóvá kell tenni, amilyen tökéletesen valóságos és nyilvánvaló az erkölcstelenség”. A színpad könyörtelen. A játékban még a fehér és a fekete is szürke unalommá lesz, ha nem támogatjuk a színskála összes színeivel: akár a bennük rejtve jelen lévő árnyalatokkal is. Az élet zamatát kell minél teljesebb összetettségében felmutatni: s a választást a nézőre bízni. Tehát amikor valamilyen szempontból szükségessé és lehetővé válik, bekerül az antik dráma is a repertoárba.

Ha már Brecht szóba jött: a 2014-15-ös színházfüzetben még meghirdetett előadás lett volna áprilisra a Kaukázusi krétakör, de végül nyoma veszett. Mi történt?

– A Figaro házasságát mutattuk be helyette.

A modern világban a reklám lett a véd-nemtő, nélküle a legnemesebb munka sem képes elérni már az emberekhez, fogyasztókhoz. Ebben sok segítséget nyújt a sajtó is közvetetten azzal, hogy hírt ad a színházról, illetve ír az előadásokról. Milyen viszonyban vannak a médiával?

– A médiának szüksége van ránk, és nekünk szükségünk van a médiára. Ez egészséges együttműködés. Fontos, hogy hírünk minél több emberhez eljusson. A helyi orgánumok a kezdeti idegenkedésüket legyűrve minden bemutatónkról és programunkról beszámolnak, plakátjaink, előadásfotóink és havi műsorunk minden lap hasábjain fellelhetők. A budaörsi televízió és rádió is rendszeresen ad hírt előadásainkról, riportfilmekben számol be munkánkról és interjúkban mutatja be alkotóinkat. Az országos színházi szakmai és kulturális sajtó a kezdetek óta közöl interjúkat és kritikákat előadásainkról, ezen kívül az országos televíziók és rádiók is folyamatosan foglalkoznak velünk. Előző évadunk derekán egy kritikus így fogalmazott: a Latinovits Színház felkerült az ország színházi térképére.

Mi a céljuk az új évadban? Megtartani az eddig elért színvonalat és minőséget, vagy fokozatosan emelni rajta? Esetleg kísérletezni, hátha rátapintanak egyszer a kultúrára éhezők pulzusára?

– Minden évadterv átgondolásakor tucatnyi szempontot kell elemezni és figyelembe venni – de a prioritások szem előtt tartásával. Nyilván nem léphetjük át a büdzsét, olyan műveket kell választanunk, amelyek meghatározó szerepei (a rendező koncepcióját is ismerve) jól kioszthatók a társulatban, a produkció vállalható, sőt támogatandó értékrendet közvetít, van ereje visszahatni a környezetére, s persze aktualitása is van, jól illeszkedik a műsorrend műfaji követelmény-rendszerébe, valamint a színház rendelkezésére álló játszóhely(ek) adottságaihoz. S ezek csak jelzésszerű vázlatossággal mutatják a prioritási sor élét. Mert pl. minden fenti szempontnak jól megfelelhet egy darab, de ha a szomszéd városban a közelmúltban épp sikerrel játszották, vagy a mozikban várható a darab filmverziója világsztárokkal, akkor ugyebár csak dadogó magyarázkodás lehet az egyébként helyes döntés kísérője. Célunk idén is az, hogy a színházunkhoz szokott és az eddig ettől magukat távol tartó nézők is izgalmas, elgondolkodtató és igényesen szórakoztató előadásokat találjanak nálunk.

Elsődlegesen hogyan definiálnák a Budaörsi Latinovits Színházat: egy fejlett, modern város saját ékszerdoboza, vagy a magyar kultúra egyik fogaskereke?

– Reméljük, mindkét kedves meghatározás igaz lehet ránk.

Törekedni fognak nagyobb, országos ismertségre és elismertségre, vagy megelégszenek apró fogaskeréknek lenni?

– Jó és még jobb előadásokat igyekszünk létrehozni. Valós értékek minőségi közvetítésével válhat értékteremtő erővé a Budaörsi Latinovits Színház. Rombolás helyett építkezés. Önszeretet helyett ügyszeretet. Önmegvalósítás helyett ügyképviselet. Felületesség helyett alaposság. Erre törekszünk.

Október 30-án látható lesz Éless Béla rendezésében a Ma éjjel szabad vagyok vendégjáték, illetve Salamon Suba László is Beszélgetések sorozatával rendszeresen megfordul az színház/művelődési központ közös épületében. Milyen a viszonyuk a volt Játékszín egykori igazgatóival?

– Éless Bélának, a Budaörsi Játékszín alapítójának hálásak vagyunk: ha ő nem hozza létre ennek a színháznak az elődjét, aligha lenne ma Budaörsnek önálló színháza. Előadásuk meghívását gesztusértékűnek szánjuk. Salamon Suba László a velünk egy épületben dolgozó Jókai Mór Művelődési Központ rendezvényeinek rendszeres közreműködője, vele nekünk napi kapcsolatunk nincs.

Ha már szóba került a JMMK: van valami hír a két intézmény különválásáról, illetve valamelyiknek egy új épületbe való költözésről? Esetleg a bővítésről, mint például új, nagyobb öltözőkről?

– Az erről való döntés a fenntartó hatásköre. Égető díszlet- és jelmeztárolási gondjaink vannak, nincsenek műhelyeink, az egyeztetési gondok miatt mindkét intézmény gyakorta kerül kényszerpályára. Folyamatosan törekszünk arra, hogy több játszónapunk és elviselhetőbb munkakörülményeink legyenek. De főként, hogy az épületbe érkező nézők végre egyszer majd úgy érezhessék, méltó színházi körülmények fogadják őket. Ésszerű prioritási sorrendünk van a szükséges fejlesztésekről, lépésekről. A megvalósításra önerőből képtelenek vagyunk, de reményt keltő, hogy tudjuk, sok gond közepette is odafigyelnek ránk.

Köszönjük az interjút és sok sikert az új évadra!

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment